De lássuk a történetet:Arthur Rimbaud és Paul Verlaine a tizenkilencedik század második felének legnagyobb francia költői voltak. Az ő történetüket mutatja be a film, extravagáns, radikális és tudatosan megbotránkoztató életmódjukat, amivel nem csak a legnagyobb költő de a legnagyobb botrányhős számukra mindenképpen megtisztelő címét is elnyerték.
Eleve nem vagyok oda a drámákért és a művész filmekért, de ez valahogy különösen kín szenvedés volt, lehet csak azért, mert kötelezően kellett megnéznünk. A színészek játéka a egyetlen pozitívum, amit mondani tudok, DiCaprio és David Thewlis nagyon jól hozták a szerepüket, hamar elérték, hogy megutáljam mindkét főszerelőt, de ez is volt a cél. Sok ok, okozati viszonyt nem értettem, de lehet újra kellene néznem és tisztázódna néhány kérdésem, de biztos vagyok benne, hogy nem lenne hozzá türelmem.
Nekem túl sok volt benne az üresjárat és az "drámai zene alatt nagyon drámaian bámulunk egymásra" jelenet. Akit ez nem zavar, annak szerintem tetszeni fog. Nekem kicsit túl naturális is volt, de ezt is embere válogatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése